Blog

A kulisszák mögött: Interjú Paulik Évivel a szertartásvezetésről

A kulisszák mögött: Interjú Paulik Évivel a szertartásvezetésről

A mai nappal elindítjuk interjú sorozatunkat, mely során alkalmanként bemutatjuk egy-egy esküvő szolgáltató munkáját, életét. Elsőként Paulik Évivel beszélgettem, aki a véleményem szerint az egyik legszebb és legkedvesebb szertartásvezető, akivel eddig találkoztam.

 

Czipó Éva:Miből áll a munkád pontosan? Milyen egy szertartásvezető napja, hogy készülsz fel a szertartásra?

 Paulik Évi: Ha röviden, és tömören kellene megfogalmaznom a munkámat, ami egyben a hivatásom is, akkor természetesen azt mondanám, hogy “összeadom a jegyes párokat”. Azonban szeretném hinni, hogy ennél azért kicsit több, amit nyújtok. Minden párral találkozom, és egy személyes beszélgetés után, ha mellettem teszik le a voksukat, elindul egy e-mailezés, amelynek legvégén összeáll maga a szertartás, a szöveg, és az összes többi momentum, amelyek egy hivatali szertartás során talán megvannak, de biztosan nem olyan személyes és közvetlen formátumban, ahogyan általam lehet. Minden erőmmel azon vagyok, hogy az emberekben kialakult negatív sztereotípiát a polgári szertartásokról valahogy leromboljam, és személyessé, meghitté tegyem azt a fél órát, amit Velem töltenek. Olyanná, amire szívesen emlékeznek vissza 20 év múlva is….

 Biztosan minden szertartásvezető máshogyan éli meg egy-egy munkanapját. Én, amit elmondhatok, hogy mindig nagyon készülök a “nagy” napra. Aznap én általában nem megyek sehová, maximum fodrászhoz, bár a hajamat is általában magam készítem. Hiába tartottam már sok-sok esküvőt, minden egyes esküvős napon ugyanúgy izgulok. A sminkelés nem okoz gondot, talán azért sem, mert 10 évig versenyszerűen szinkronúsztam, és már annyira megszoktam a sminkelést, hogy szinte természetessé vált. Azért sem megyek aznap már sehová, hogy teljesen rá tudjak hangolódni arra a bizonyos “esküvős” hangulatra. Ez számomra a meghittséget, a szerelmet, a boldogságot és jókedvet jelenti egyszerre.

Mivel nagyon- nagyon nem szeretem a késést, ezért úgy alakítom, hogy minimum fél órával a szertartás kezdete előtt a helyszínen legyek.

Gyakorlatilag tehát elmondhatom, hogy nekem egy-egy munkanapom, amiből persze a lényeg az a fél óra, amit mindenki lát, egy egész napból áll, hiszen lehet, hogy nekem az lesz a 200. esküvőm, a párnak viszont jó esetben az első, és egyetlen. Én mindig így állok hozzá.

 

C.É.:Mi a különbség közted és egy anyakönyvvezető között?

 P.É.:Ez jó kérdés, már csak azért is, mert én anno, a pályafutásomat hivatalos anyakönyvvezetőként kezdtem.

 És őszintén mondom, ha azt a lehetőséget anno nem sodorja elém az élet, talán ma nem beszélget Velem a kedves Czipó Éva a munkámról. Én hivatali berkekben is dolgoztam. Hétközben, mint vagyonkezelő, hétvégén, mint anyakönyvvezető. Ott, akkor kellett az ember, nekem pedig jól jött a lehetőség. Nem a pénz. Persze kerületenként változik a honorárium, de annyit elárulhatok, hogy én 10 évvel ezelőtt 500 forintot kaptam egy esküvő után. Valljuk be, ez akkor sem volt nagy pénz, de ennek ellenére igyekeztem a tudásomhoz és a lehetőségeimhez mérten a legjobb és legprofibb módon megoldani egy-egy szertartást. Gyermekként számtalan szavaló versenyen és filmválogatáson vettem részt, szeretek kiállni emberek elé, és beszélni. Nem okoz gondot, inkább úgymond „spanol”. Szépen beszélek, nem hadarok és nem harapom el a szavak végét. Talán ezért is kértek fel anno, hogy segítsek be az esketésekbe, mert kevés volt az anyakönyvvezető.

Egyszóval nem akarom bántani az anyakönyvvezetőket.

 Ami tény, hogy sajnos a mai napig futószalagon mennek a hivatalos/hivatali esküvők. Ez nem az anyakönyvvezetők hibája. Ilyen a rendszer. Nekik nincs idejük és kapacitásuk arra, hogy fél vagy egy órát elbeszélgessenek egy kávé mellett a jegyespárral, hogy mi is az elképzelésük és egyáltalán. Felveszik az adatokat, készítenek egy jegyzőkönyvet, és ennyi. Jöhet a következő.

 Én ennél többet tudok nyújtani. Persze kis szépség hibával, hiszen a hivatalos papírt még mindig csak a hivatal adhatja ki.

 De. Én találkozom a párral, és kényelmesen, egy habos kakaó mellett elbeszélgetünk. Kíváncsi vagyok rájuk. Az emberre. Nem csak az adatra. Elmondom a “magamét”, hogy tudják, mire számíthatnak tőlem, hogy képben legyenek a szertartásról. Ezután ŐK következnek. Én mindenkinek elmondom, hogy ez a nap, és ez a szertartás Róluk szól. CSAK róluk. És hiszek ebben. És én olyan szertartás szeretnék nekik adni, ami maradandó, szép emlék lesz Nekik. Személyre szabott szöveggel, tegező viszonyban, hogy még közetlenebb legyen.

Talán ez a kulcs a két szereplő között, mármint anyakönyvvezető és szertartásvezető között. Egy hivatalban futószalagon, fél óránkét jönnek-mennek a párok, a násznép.

Én a lagzi helyszínére megyek ki, ahonnan már csak maximum haza kell mennie a vendégnek és a párnak, és ott tartok egy olyan házasságkötő ceremóniát, amilyent csak a jegyespár szeretne. 

 

C.É.:Miben vagy más, mint a többi szertartásvezető?

 P.É.:Hogy miben vagyok más? Jó kérdés…

 Már sok helyen, munkahelyen is küszködtem azzal, hogy bizonyos sztereotípiákat, előítéleteket leromboljak az emberekben.

Én szőke vagyok. Festett szőke. Szeretem ezt a színt, szerintem jól áll és tükrözi a személyiségem, egyéniségem. Szeretem a magassarkú cipőket, a piros körömlakkot és a divatot. Ettől talán rossz ember vagyok? Remélem nem… 🙂

Van minden embernek egy külseje, amivel a Jó Isten, és az évek megformálták valakivé. Aztán ott van a belső is. Amit sokat annyira hangoztatnak, hogy milyen fontos, aztán mégis külső alapján ítélnek.

 Én már évek óta küzdök ezzel. Nem nagyképűségből mondom ezt. De volt néhányszor, hogy láttam a párok arcán, akikkel találkoztam, hogy kicsit fenntartással kezelnek. Az elején. Aztán a végére mindig változik a helyzet… 🙂 Igényes vagyok a környezetemre, magamra, az öltözködésemre és a munkámra is.

 Szóval hogy mitől is vagyok más. Közvetlen vagyok és szerintem humoros is. Nem az a “miss” akinek a külsőm alapján beskatulyáznak. Benne vagyok a különböző vicces, poénos dolgokban a szertartás keretében. Egyénre szabott szöveget írok a párnak, ha azt szeretnék, és igyekszem mindig az Ő stílusukban levezeti a szertartást. Mindig megkérdezem, hogy milyen lesz az esküvő fő színe, és ahhoz öltözöm föl. 🙂 Nekem tényleg az a legfontosabb, hogy úgy emlékezzenek vissza a szertartásra, hogy ez egy szép, megható és kellemes momentuma volt az esküvőjük napjának.

 

C.É.:Miért választottad ezt a hivatást magadnak?

 P.É.:Mondhatom azt, hogy a hivatás talált meg engem?

Ezt közhelynek hangzik, de tényleg így volt.

 Kb. 3 éve dolgoztam az egyik budapesti polgármesteri hivatalnál a vagyonkezelési irodán, amikor az egyik alpolgármester személyesen bejött az irodámba, és azt mondta, hogy „Évike kevés lett az anyakönyvvezető, mert valaki nyugdíjba ment, és arra gondoltam, esetleg Ön besegíthetne az esketésekbe szombatonként.  A végzettsége megvan hozzá, és szerintem a személyisége és a kiállása is…..” Belém látott az a drága, jó ember, az alpolgármester úr. Világ életemben imádtam szerepelni. Engem mondhatni “spanol” ha néznek.

 Hát így esett, hogy belecsöppentem az esküvők világába. Innen már egyik esemény sodorta magával a másikat, és megismerkedtem Simai Marianna szertartásvezetővel. Ő vezetett be az esküvők privát világába, amiért amíg élek hálás leszek. Ennek már vagy 6 éve. Azóta kolléganők vagyunk…. 🙂

 

C.É.:Van-e valami kedves vagy vicces történeted a munkáddal kapcsolatban?

 P.É.: Óh, hát rengeteg élményem gyűlt össze az évek során, ebben a szezonban 36 esküvőt celebráltam le.

Talán az egyik legemlékezetesebb az volt, amikor még kezdő anyakönyvvezető koromban, az egyik esküvő alkalmával a menyasszony kínosan sokáig hallgatott az “igen” kimondása előtt. Úgy esett a dolog, hogy az ifjú ara, csak nem akarta kimondani azt a bűvös szót, így másodszorra is meg kellett kérdeznem, hogy akar-e XY felesége lenni. A másodszori kérdésre nagy nehezen, egy vállrántás kíséretében kimondta az igent. Nekem nagy kő esett le a szívemről, de úgy láttam a férjnek is, aki zavart, sajnálkozó tekintettel nézett rám.

Szerencsére azóta csak pozitív IGEN-eket hallottam… 🙂

 

C.É.:Mesélj kérlek magadról!

 P.É.: Magamról…

 Mit is mondhatnék…

 33 éves leszek 2015 február 22-én. Furcsa, még leírni is :). Van egy 1,5 éves tündéri kislányom, és egy imádnivaló vőlegényem.

Hát igen, a mi esküvőnk még várat magára, de gyűjtöm az információkat évről évre… 🙂 Aztán talán 2015. őszén végre a mi időnk is eljön… 🙂

Viccet félretéve. A kislányunk születése a lagzinkat kicsit eltolta, de ami késik…

A szertartásvezetés mellett szinkronúszó edzőként dolgozom, amit szintén imádok csinálni. Jelenleg van 32 tanítványom, 6-tól 14-éves korig, velük heti háromszor dolgozom.

A szertartásvezetés, vagy ha úgy tetszik esketés pedig a hivatásommá vált az évek során. Imádom. Minden momentumát, a megbeszélésektől kezdve a szertartás végéig. Kreatív alkotó tevékenység, és felemelő érzés. Tudom, kissé bután hangzik, de néha büszke vagyok magamra. Arra, hogy ez a munkám. Hogy szerelmes párokat adok össze. Szerintem irigylésre méltó. Sok boldog, szépen kiöltözött, jókedvű ember között dolgozhatok hétről hétre. Kívánhat az ember ennél többet? 🙂

Én pedig szeretem a szépet, a jót. Ilyen vagyok. Szerek kiöltözni, magassarkúban járni, sminkelni és mosolyogni. A hétköznapokban is. Akkor is, ha csak bevásárolni megyek. Ilyen a Paulik Évi. 🙂

Tetszett, amit eddig olvastál? Szeretnél még több segítséget kapni? Iratkozz fel hírlevelünkre és megkapod AJÁNDÉKBA Esküvőszervező Segédletünket!

Ráadásul, ha egy hónapon belül jelentkezel nálunk azon az e-mailcímen, amin regisztráltál, egy órás INGYENES esküvői tanácsadáson is részt vehetsz!

Várjuk a jelentkezésedet!

Érdekes volt a cikk? Szívesen megismerkednél velünk személyesen is?

Kérj időpontot itt!